Egyre többet hallunk, olvasunk az eutanáziáról. A halálba mentésükért könyörgő, saját erejükből meghalni képtelen gyermekük, élettársuk reménytelen szenvedését már el nem viselő, börtönbüntetést is vállaló anyákról, feleségekről, férjekről, akik kénytelenek maguk halálba segíteni szeretettüket. És hallunk barátainktól, ismerőseinktől a média figyelmére nem érdemes, mindennapi emberekről, akik félelmükben képtelenek ilyen segítséget nyújtani, akármennyire gyötri őket lelkiismeretük a megváltásért könyörgő, vegetatív állapotban tartott, testük legalapvetőbb funkciói feletti uralmukat elvesztett anyjuk, apjuk mindennapi megalázottsága láttán.
Jó halál: eutanázia vagy eutelia? A Beszélőben.