Vissza a feladónak - az egészségpénztárak törvényéről

Színvonalasabb vitát érdemeltünk volna, de még mindig sokkal jobb e túlfűtött küzdelem, mint voltak húsz-harminc éve a kompromisszumok kényszere nélkül megszavazott parlamenti döntések. Mert nem igaz, hogy a szakmai, a politikai és a - minden eddiginél erőteljesebben kinyilvánított - társadalmi vélemények nem hatottak a törvényhozásra.

Bitó László: Vissza a feladónak, Népszabadság, 2008. január 8.

Újravizitált vizitdíj

Többen felvetették, hogy Tóth Károly javaslata a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére valamiféle - talán a népszavazással összefüggő - taktikázás lehet. Mivel igazi indokait nem ismerem, ezzel nem foglalkozom.

Az egészségügyben valóban helye van a szolidaritási elemnek, de a szolidaritás emberek, és nem az ember és az állam viszonyában értelmezhető.

Ebbe az is beletartozik, hogy fölöslegesen nem vesszük igénybe azokat a szolgáltatásokat, amelyekre mások valóban rászorulnak. Ettől az önzetlenségtől még messze állunk. Így el kell fogadnunk a valamennyiünket korlátozó módszereket, ha nem akarjuk, hogy a korszerű, de mind költségesebb egészségügyi ellátás egyre több honfitársunk számára elérhetetlen legyen.

Bitó László: Újravizitált vizitdíj, Népszabadság, 2007. november 30.

Többet, de hogyan?

Meglep, hogy némely politikus milyen egyértelműen képes elutasítani minden már bevezetett, javasolt vagy lehetséges egészségügyi (biztosítási) reformot (lásd például Pokorni Zoltán írását e rovatban, május 16-án), miközben a szakma egyetért abban, hogy (valaminő) reformok kellenek. Más politikusok pedig mintha túlzott reményeket fűznének a több alapbiztosítós rendszerhez.

Bitó László: Többet, de hogyan? Népszabadság 2007. május 30.