Tízezrével kell megmutatnunk magunkat

Mit terveznek az antifasiszták? Milyen hálózatot kell (kellene) építeni? Tanácskozzunk, szervezzük meg önmagunkat! Bitó László itt várja a kérdéseket, hozzászólásokat.

Korábban: Antigárdisták

Többet, de hogyan?

Meglep, hogy némely politikus milyen egyértelműen képes elutasítani minden már bevezetett, javasolt vagy lehetséges egészségügyi (biztosítási) reformot (lásd például Pokorni Zoltán írását e rovatban, május 16-án), miközben a szakma egyetért abban, hogy (valaminő) reformok kellenek. Más politikusok pedig mintha túlzott reményeket fűznének a több alapbiztosítós rendszerhez.

Bitó László: Többet, de hogyan? Népszabadság 2007. május 30.

A megbocsátás fiziológiája

"Nem kér bocsánatot" - olvassuk Rácz Péter refrénjében (Nem kér bocsánatot, ÉS, 2006/6.) Mások kőbe vésett igazságként idézik a már szinte szállóigévé vált szavakat: "Csak annak bocsáthatunk meg, aki bocsánatot kér." Úgy hangzik, mintha morális, talán bibliai útmutatás lenne. Bár a "szemet szemért" tanításban nincs ilyen kizáró feltétel: "hacsak bocsánatot nem kér". És a jézusi példabeszédben az Atya nem várja meg, hogy tékozló fia megbocsátásért esedezzen, hanem: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." Az egyértelműen megbocsátó gesztus után (hangsúlyozom: után) szól így a fiú: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened..." Az atya erre nem azt mondta, hogy "megbocsátok fiam", hanem nagy lakomát készíttetett szolgáival, hogy "...együnk és vigadjunk". De mikor a mezőről hazatérő nagyobbik fia megtudta, miért e nagy vigadalom, "...megharaguvék, és nem akara bemenni." Megbántott igazságérzetében ilyen szavakra fakad: "...soha parancsolatodat át nem hágtam, és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot." A megértő atya pedig így válaszol: "....örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred (...) elveszett, és megtaláltatott." (Lukács, a görög orvos evangéliumából.) Tehát a (morális) példabeszédben a megbocsátásnak nem feltétele a nyilvános, sőt: még a személyes, netán négyszemközti bocsánatkérés sem.

A megbocsátás fiziológiája, Élet és Irodalom, 2006. február 26.
Szabó István ügynök-múltja kapcsán, lásd korábban a Népszabadság-cikket is!

Méltó halál

"Meddig kell élni akarnunk?" - ezzel a címmel jelent meg egy gyönyörű írás egyik gyülekezetünk időszakos lapjában (Hét Hhárs 2003/4.) Bitó László orvos-író tollából. A dolgozat ellenérzéseket is kiváltott. Egyik lelkészünk - hangsúlyozva a gyülekezet pásztorának a felelősségét - az egyházi elnökségnél tiltakozott az ellen, hogy egyházi lapban (elismerve az újság több biblikus írását) megjelenhetett egy eutanáziát igenlő írás...

Missura Tibor: Méltó Halál, Evangélikus Élet.

Szólásszabadság: jog vagy privilégium?

Felfoghatatlan tehát, miért "részesíti előnyben” az Alkotmánybíróság a szólásszabadságot szemben az emberi méltósággal, amelyből jogrendünk alapelvei levezethetők. E fogalom nélkül nem különböztethetnénk meg az állat- és emberölést, a húsevést és a kannibalizmust.

Szólásszabadság: jog vagy privilégium? Magyar Hírlap.

Jézus neve

Ökrös Tamásnak (október 22.) igaza van abban, hogy Jézus jól ismert mondása: "Adjátok meg [oda] a császárnak, ami a császáré!" válasz volt a tőrbe ejtését célzó, akkor politikai aktualitással terhes kérdésre. Akkor!

Jézus neve, Népszabadság
Vita:
Ökrös Tamás: Jézus és az európai alkotmány, Népszabadság.