2006. december 15., péntek

Adventi útiterv

Megdöbbentett, amikor a sors furfangjából - vagy szerkesztői megfontolásból? - Miért szeretem Gy. F.-et? c. írásom egyazon oldalon jelent meg e lap november 14-i számának Vélemény oldalán Pálinkás József Útiterv c. merőben ellentétes szellemiségű dolgozatával.

Adventi útiterv, Népszabadság.

2006. november 14., kedd

Miért szeretem Gy.F.-et?

Eszemnél vagyok, hogy épp most fejtem ki ezt nyilvánosan? És a miérteket miért kell felvetnem? Hithű humanistaként vajon nem elég utalnom a jézusi tanításra: "... egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást". (János, 13.34) Végre beláthatnánk, hogy a zsidók rabbija, a kereszténység krisztosza, az iszlám prófétája, Buddha reinkarnációja - és a humanizmus talán első megtestesítője - korunk ökumenikus reménye.

Miért szeretem Gy.F.-et? Népszabadság

2006. szeptember 20., szerda

Politikai félidő

Valamikor a hetvenes évek elején újságíró barátnőm - mérsékelten harcos feminista, "women's liber" - a fejébe vette, hogy neki sporteseményekről is épp annyi joga van riportot készíteni, mint másik nembéli kollégáinak. Beleértve a látogatást - szünetben - férfi kosárlabdacsapatunk öltözőjébe. Bátor fiatal nő volt, de azért megkért, kísérjem el a szezon első meccsére. Elkísértem.

Politikai félidő, Népszabadság.

2006. július 27., csütörtök

...non licet bovi?

Bevallom, az immár híres "jégkrémtehenet" nem láttam sem eredeti helyén, a bazilika előtti közterületen, ahonnan (a keresztényi megértés nevében?) száműzték, sem ott, ahol az olykor pogánynak is bélyegzett liberális humanizmus nevében jó szívvel befogadták: az SZDSZ sátra előtt.

...non licet bovi? Népszabadság.

2006. április 18., kedd

A meggyőző győzelemért

Tehát nem pusztán a győzelemért kell kiállnunk mindannyiunknak a magunk módján. Legyen: "húzzunk bele -- a meggyőző győzelemért" a buzdító jelszavunk ezekre a második forduló előtti utolsó napokra.

2006. április 2., vasárnap

Járu-lék

Ezerszer hallottam, hogy az 1998-2002-es kormányzati ciklusban (fokozatosan!) bevezetett járulékcsökkentés annyi munkahelyet teremtett, hogy nem csappant meg a TB kassza. Nem vagyok közgazdász, de mint ok-okozat összefüggésekkel és statisztikai hitelesítésükkel is foglalkozó élettani kutató, tisztában voltam és vagyok azzal, hogy ilyen korrelációkat szinte lehetetlen a változó, megismételhetetlen hatásoknak kitett, komplex gazdasági rendszerekben bizonyítani.

Járu-lék, Népszabadság.

2006. március 24., péntek

Püspökök az MSZP-ért (?)

Baloldali beállítottságú, az emberi jogokról liberálisan gondolkodó ember vagyok. Az egyház és az állam elválasztásának híveként mégis helytelenítem, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a választásokra kiadott körlevele az eddigi megalapozatlan jobboldali szimpátia helyett túlságosan is egyértelműen állt ki az MSZP mellett.

Bitó László: Püspökök az MSZP-ért (?) Népszabadság, 2006. március 24.

2006. március 23., csütörtök

Az egyház tőkéje

Gyulay Endre püspök a hirszerzo.hu kérdésére, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia választásokra kibocsátott körlevele egyértelműen az MSZP-SZDSZ kormány és a püspöki kar közötti vitára utal, tehát jobbra orientál, így válaszolt: “nem lehet ezen csodálkozni, hiszen egyetlen korábbi kormány sem változtatott úgy az egyházi intézmények finanszírozásán, mint a mostani. Méghozzá a felekezetek kárára. Ezt minden értelmes ember érti".

Az egyház tőkéje, Népszabadság

2006. február 24., péntek

A megbocsátás fiziológiája

"Nem kér bocsánatot" - olvassuk Rácz Péter refrénjében (Nem kér bocsánatot, ÉS, 2006/6.) Mások kőbe vésett igazságként idézik a már szinte szállóigévé vált szavakat: "Csak annak bocsáthatunk meg, aki bocsánatot kér." Úgy hangzik, mintha morális, talán bibliai útmutatás lenne. Bár a "szemet szemért" tanításban nincs ilyen kizáró feltétel: "hacsak bocsánatot nem kér". És a jézusi példabeszédben az Atya nem várja meg, hogy tékozló fia megbocsátásért esedezzen, hanem: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." Az egyértelműen megbocsátó gesztus után (hangsúlyozom: után) szól így a fiú: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened..." Az atya erre nem azt mondta, hogy "megbocsátok fiam", hanem nagy lakomát készíttetett szolgáival, hogy "...együnk és vigadjunk". De mikor a mezőről hazatérő nagyobbik fia megtudta, miért e nagy vigadalom, "...megharaguvék, és nem akara bemenni." Megbántott igazságérzetében ilyen szavakra fakad: "...soha parancsolatodat át nem hágtam, és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot." A megértő atya pedig így válaszol: "....örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred (...) elveszett, és megtaláltatott." (Lukács, a görög orvos evangéliumából.) Tehát a (morális) példabeszédben a megbocsátásnak nem feltétele a nyilvános, sőt: még a személyes, netán négyszemközti bocsánatkérés sem.

A megbocsátás fiziológiája, Élet és Irodalom, 2006. február 26.
Szabó István ügynök-múltja kapcsán, lásd korábban a Népszabadság-cikket is!

2006. február 16., csütörtök

Fideszgét?

A szerverbetörés a demokratikus többpártrendszer, a pártautonómia olyan megsértése, amelyet nemzetközi viszonylatban csak a Watergate-hez hasonlíthatunk.

Bitó László: Fideszgét? Népszabadság, 2006. február 16.

2006. február 9., csütörtök

A barátság gyötrelmei

"Nem kér bocsánatot" - olvassuk Rácz Péter refrénjében (Nem kér bocsánatot, ÉS, 2006/6.) Mások kőbe vésett igazságként idézik a már szinte szállóigévé vált szavakat: "Csak annak bocsáthatunk meg, aki bocsánatot kér." Úgy hangzik, mintha morális, talán bibliai útmutatás lenne. Bár a "szemet szemért" tanításban nincs ilyen kizáró feltétel: "hacsak bocsánatot nem kér".

Bitó László: A barátság gyötrelmei, Népszabadság, 2006. február 9.
Rácz Péter: Nem kér bocsánatot, Élet és Irodalom, 2006/6.
Bitó László: A megbocsátás fiziológiája, Élet és Irodalomm, 2006. február 26.

2006. január 16., hétfő

Lejáratás vagy lejáratódás

Lehet, hogy lapjuk túl akar tenni a szélsőjobb orgánumokon a köztársasági elnök lejáratában - hogy elhódítsa olvasóközönségüket. Sajnálatos, ha ez is elképzelhető. De a "normális" demokrácia intézményeit értékelő, tisztelő emberek szemében lapjuk ezzel csak lejárathatja magát.

Bitó László: Lejáratás vagy lejáratódás, Népszabadság, 2006. január 16, Sólyom László újévi beszéde kapcsán.