2006. február 24., péntek

A megbocsátás fiziológiája

"Nem kér bocsánatot" - olvassuk Rácz Péter refrénjében (Nem kér bocsánatot, ÉS, 2006/6.) Mások kőbe vésett igazságként idézik a már szinte szállóigévé vált szavakat: "Csak annak bocsáthatunk meg, aki bocsánatot kér." Úgy hangzik, mintha morális, talán bibliai útmutatás lenne. Bár a "szemet szemért" tanításban nincs ilyen kizáró feltétel: "hacsak bocsánatot nem kér". És a jézusi példabeszédben az Atya nem várja meg, hogy tékozló fia megbocsátásért esedezzen, hanem: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt." Az egyértelműen megbocsátó gesztus után (hangsúlyozom: után) szól így a fiú: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened..." Az atya erre nem azt mondta, hogy "megbocsátok fiam", hanem nagy lakomát készíttetett szolgáival, hogy "...együnk és vigadjunk". De mikor a mezőről hazatérő nagyobbik fia megtudta, miért e nagy vigadalom, "...megharaguvék, és nem akara bemenni." Megbántott igazságérzetében ilyen szavakra fakad: "...soha parancsolatodat át nem hágtam, és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot." A megértő atya pedig így válaszol: "....örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred (...) elveszett, és megtaláltatott." (Lukács, a görög orvos evangéliumából.) Tehát a (morális) példabeszédben a megbocsátásnak nem feltétele a nyilvános, sőt: még a személyes, netán négyszemközti bocsánatkérés sem.

A megbocsátás fiziológiája, Élet és Irodalom, 2006. február 26.
Szabó István ügynök-múltja kapcsán, lásd korábban a Népszabadság-cikket is!

2006. február 16., csütörtök

Fideszgét?

A szerverbetörés a demokratikus többpártrendszer, a pártautonómia olyan megsértése, amelyet nemzetközi viszonylatban csak a Watergate-hez hasonlíthatunk.

Bitó László: Fideszgét? Népszabadság, 2006. február 16.

2006. február 9., csütörtök

A barátság gyötrelmei

"Nem kér bocsánatot" - olvassuk Rácz Péter refrénjében (Nem kér bocsánatot, ÉS, 2006/6.) Mások kőbe vésett igazságként idézik a már szinte szállóigévé vált szavakat: "Csak annak bocsáthatunk meg, aki bocsánatot kér." Úgy hangzik, mintha morális, talán bibliai útmutatás lenne. Bár a "szemet szemért" tanításban nincs ilyen kizáró feltétel: "hacsak bocsánatot nem kér".

Bitó László: A barátság gyötrelmei, Népszabadság, 2006. február 9.
Rácz Péter: Nem kér bocsánatot, Élet és Irodalom, 2006/6.
Bitó László: A megbocsátás fiziológiája, Élet és Irodalomm, 2006. február 26.